Színérzékelés-teszt: módszertan

Mit mér

(1) Az az árnyalat, amelytől a látogató a színt „zöld” helyett „kék”-nek nevezi (színkategória-határ). (2) Az árnyalatok finom megkülönböztetése: a látogató képernyőjén azonos világosságú és színtelítettségű színek sorrendezési hibái.

Eljárás

Minden szín OKLCH-térben van, 0.72-es világossággal és 0.12-es színtelítettséggel (minden árnyalatnál az sRGB színtartományon belül), ezért csak az árnyalat változik; megjelenítésük semleges középszürke háttéren történik. 1. rész: egyszerre egy színminta jelenik meg a 140°-os (zöld végpont) és a 250°-os (kék végpont) árnyalat közötti tartományból; a látogató a „Zöld” vagy „Kék” választ adja (gombokkal vagy a ← és → billentyűvel); a színminta a válaszig látható, utána 350 ms-ig szürke képernyő következik. Két lépcsősor indul 150°-ról és 240°-ról; minden próbán véletlenszerűen választódik ki a még be nem fejezett lépcsősorok egyike. A „zöld” válasz a kék, a „kék” válasz a zöld felé mozdítja az adott lépcsősort; a lépés 16°-ról indul, és minden irányváltáskor a felére csökken, egészen 2°-ig. Lépcsősoronként 12 próba van (összesen 24). 2. rész: 52, az árnyalatkör mentén egyenletesen elosztott színkártya (körülbelül 6.9°-onként, 0°-os árnyalattól indulva) alkot 4 sort; mindkét végén rögzített kártya van, közöttük pedig 12 összekevert kártya. A látogató húzással vagy két kártya megérintésével és felcserélésével rendezi őket addig, amíg a sor árnyalata egyenletesen nem változik. Nincs időkorlát és gyakorlókör.

Paraméterek

Pontozás

Határérték: a P(kék | árnyalat) = 1 / (1 + exp(−(árnyalat − b) / s)) logisztikus függvényt illesztjük mind a 24 válaszra, rácson végzett maximum likelihood becsléssel (b 0.5°-os lépésekben, s 1.5° és 40° között); a határérték b, vagyis az 50%-os pont, az OKLCH árnyalat fokában kifejezve, 140°–250° közé korlátozva. Ha minden válasz azonos volt, a határérték a tartomány végpontja lesz, és jelezzük, hogy azon túl van. Nincs helyes vagy helytelen érték. Sorrendezés: a színkártyák az árnyalatkör mentén sorszámot kapnak; minden mozgatható kártya pontszáma |n − n_left| + |n − n_right|, a hibapontszám pedig az összes kártya (kártyapontszám − 2) értékének összege (0 = tökéletes sorrend, a 100 árnyalatú teszthez hasonlóan), soronként és összesítve; az alacsonyabb jobb eredményt jelent. Ezenkívül közöljük a rossz helyre került kártyák számát és azt az árnyalattartományt, ahol a legtöbb hiba történt.

Az érvényes futam feltételei

Mindkét lépcsősorban pontosan 12 válasznak kell lennie, és minden megjelenített árnyalatnak egyeznie kell az adott lépcsősorra az addigi válaszok alapján előírt árnyalattal (a szerver ±0.05° eltéréssel ellenőrzi); minden sornak pontosan a hozzá tartozó kártyákat kell tartalmaznia. Ellenkező esetben a menetet elutasítjuk.

Eltérések a klasszikus feladattól

A Farnsworth–Munsell 100 árnyalatú teszt 85 fizikai színkártyát használ 4 tálcán, szabványos megvilágítás mellett, és klinikai normái vannak. Ez a változat 52 saját képernyőszínt használ (ebből 48 mozgatható), állandó OKLCH-világossággal és -színtelítettséggel, nem kalibrált kijelzőkön, ezért az eredményei nem hasonlíthatók össze a klinikai normákkal. A kék és a zöld közötti határérték feladata nem része a 100 árnyalatú tesztnek.

Korlátok

A képernyők színvisszaadása eltérő, az éjszakai mód, a kékfény-szűrők, a fényerő és a helyiség megvilágítása pedig eltolja a színeket; az eredmények csak azonos képernyő és beállítások mellett hasonlíthatók össze. A határértéket az oldal nyelvének színnevei is befolyásolják. Nem színlátásszűrés és nem diagnózis.

Nyelvek és az ellenőrzés állapota

A színingerek nyelvfüggetlenek, az utasítások az oldal minden nyelvén elérhetők. A „Zöld” és „Kék” válaszfeliratok le vannak fordítva, ezért a megnevezési határérték az oldal nyelvének színneveit tükrözi (egyes nyelvekben ugyanaz a szó jelöli mindkét színt).